Avagy az én kis műhelyem, ahol dolgozom. S ennél tökéletesebb hely nem is lehetne, mint a szobám. Tágas tér, ahol kényelmesen dolgozhatok s hatalmas falfelület, melyre felpillantva inspirációt szerezhetek az újságokból, naptárakból kitépkedett kis papírcafatoktól. Sokszor a fűrészportól telt levegőtől vagy a füstölő émelyítő illatától úgy érzem, igen, talán jobb helyen nem is lehetne ebben a pillanatban és jelenlegi tudásom állapotában, mint most. Hátam mögött lévő poros lemezlejátszóm megannyi élvezettel járul az alkotás öröméhez, ha éppen egy Beatles, Jacques Brel vagy egy klasszikus lemez serceg a tű alatt. Körülbelül egy éve tart, hogy a szobámban végzem a kezdetleges aranyművesi technikákat: fa vagy fém fűrészelése, fúrás, csiszolás és festés. Bár, ha sikerül beszereznem egy forrasztópisztolyt, kénytelen leszek leköltözni a garázsba a másik "műhelybe". A szobám egy effajta mostani életstílusom: tanulok, ékszerezek, alszom, élek. 17 évesen most nem is vágyom többre.
Ím a műhelypillanataim:
Kis dolgozóasztalom szemből és felülről: drótok, festékek és fogók sokasága,
lombfűrészek, gyöngyök, akvarell papírok és még sorolhatnám...
Akrilfestékek, akvarell festékek mindenféle színben és kiszerelésben
Imádott fogóim és a sokszor használt "mindentudó" fúróm
Végtelen életű woodoo macim, akit mindig utolér a sorsa
S ezeket a virágokat a helyi kézműves boltban találtam,
azonnal beléjük szerettem, mikor megláttam
Elhatároztam: márpedig ékszer lesz belőlük, el is kezdtem a kisérletezgetést
Végül sikerült elcsípnem egy félkész állapotban lévő karperecemet
Ezzel a kis bejegyzéssel most el kell búcsúznom egy kis időre( pontosabban 2 hét), mert a Kresz vizsgámra kell készülnöm.
xo, Adri, pettirossi
